Pénz a körben: hitelhez való hozzáférés, amikor a bankok nem adnak kölcsönt

Ez az első egy cikksorozat része, amely a ROSCA-kkal és világszerte való népszerűségükről szól.

Egy pénzügyi rendszer, amelynek nincs szüksége bankra

Tíz ember, tíz egyenlő havi hozzájárulás. Egy közös alap. Minden hónapban egy résztvevő kapja meg a begyűjtött pénzt. Így működik a ROSCA — egy forgó megtakarítási és hitelszövetkezet — működésével. A résztvevők előre megállapodnak a hozzájárulások összegében és gyakoriságában, majd felváltva kapják meg az egyes időszakokban beszedett összeget. Bár a ROSCA-k mindenféle egyéneket magukban foglalhatnak, gyakran használják őket olyan nők, akiknek még korlátozottabb hozzáférésük van a tőkéhez.

Egyes rendszerekben a pénzügyi hozzáférés nem magától értetődő, azonban ez nem csökkenti a hitel vagy likvid tőke iránti keresletet. Első pillantásra a ROSCA alapvető megállapodásnak tűnhet az ismerősök között, bár egyszerűsége elrejtheti azt a tényt, hogy kritikus gazdasági célt tölt be, és világos gazdasági logikán alapul: egy csoport összegyűjti a jövőbeli pénzáramokat, és idővel egy egyszerre jut el hozzá.

A ROSCA-khoz hasonló gyakorlatok különböző országokban léteznek, és világszerte különböző neveken ismerik. Tontines megtalálható Nyugat-Afrikában, stokvelek Dél-Afrikában, gam'iya-k Egyiptomban, tandas Mexikóban. Bár ezek a megállapodások a ROSCA szabályos, megegyezett hozzájárulások és a közös alap sorrendben történő elosztásának elveit követik, ezek az intézmények nem feltétlenül felcserélhetők, mivel szabályaik, tagságuk, valamint további jellemzőik és funkcióik eltérőek.

Miért hajlandóak az emberek egymást támogatni bank vagy hagyományos hitelszerződés nélkül? Az egyik válasz a pénzhez való hozzáféréssel kapcsolatos. Aki nem tud alacsony kamatlábú bankhitelt szerezni, a ROSCA-hoz való csatlakozás lehetőséget kínálhat a csoport megállapodott hozzájárulásainak köszönhetően a tőkéhez való hozzáférésre. De ez sem költségmentes hitel, sem nem egy banki termék univerzális helyettesítője: a hasznák attól függnek, hogy milyen sorrendben kapják be a forrásokat, a résztvevők megbízhatóságát és az adott csoport szabályait.

Amikor a megtakarítás kollektív finanszírozássá válik

Egyfajta ROSCA két funkciót ötvözi: a pénzügyi forrásokhoz való korai hozzáférést azok számára, akik hamarabb megkapják az alapot, és fegyelmezett megtakarítást azoknak, akiknek később jön a sor. A csoport szabályaitól függően a sorrend dönthető meg döntő, kölcsönös megállapodás, a résztvevő sürgősségi szükségleteinek vagy licitálás által. Gazdasági szempontból a ROSCA nem teljesen ingyenes alternatíva a bankhitelnek. A kifejezetten meghatározott kamatláb hiánya nem jelenti azt, hogy gazdasági költségek lennének. Az a résztvevő, aki először kapja meg az alapot, előnyös a pénzhez való korábbi hozzáférésből; az a résztvevő, aki utoljára kapja meg, viseli az infláció kockázatát és annak kockázatát, hogy más csoport tagjai fizetésképtelenné válhatnak. Bizonyos ROSCA-típusokban ezt az időzítési egyensúlyhiányt licitálás vagy más elosztási szabályok ellensúlyozzák, de ezek a mechanizmusok megváltoztatják a megállapodás gazdasági helyzetét is.

A résztvevők gazdasági helyzete nem azonos. Az a nő, aki először kapja a pénzt, korábban hozzáfér a pénzösszeghez, mint ahogy azt saját maga halmozta volna fel. Lényegében a korai kifizetését a többi résztvevő további hozzájárulásai finanszírozzák. Az a nő, akinek a sora utolsóként érkezik, először fizet rendszeres összegeket, és csak a ciklus végén kapja meg az összegzett összeget.

Vegyünk egy hipotetikus tíz női csoportot, ahol mindegyik havonta 10 000 rubelt járul hozzá. A közös alap tehát 100 000 rubel. Feltéve, hogy mindenki időben hozzájárul, és a ciklus zavartalanul halad, havonta egy résztvevő kapja meg az alapot. Tíz hónapon keresztül minden résztvevő egyszer kapja meg.

A különbségek különösen akkor lesznek nyilvánvalóak, ha figyelembe vesszük a pénz időértékét. Ahogy a közgazdaságtanból tudjuk, a mai 100 000 rubel megkapása nem egyenlő azzal, mint kilenc hónappal később ugyanazt az összeget kapjuk. A gazdasági kimenetelt befolyásolja az infláció, a pénz alternatív felhasználásából származó esetleges hozam, valamint annak a kockázata, hogy más résztvevők nem teljesítik kötelezettségeiket.

Mindez egy kritikus pontot is kiemel, hogy a ROSCA önmagában nem hoz létre további pénzügyi forrásokat. Áthelyezi a meglévő és várható hozzájárulásokhoz való hozzáférést, megváltoztatva azok felhasználási sorrendjét. Ezért leginkább úgy érthető meg, mint a kollektív finanszírozás és kölcsönös megtakarítás mechanizmusa, nem pedig új tőkeforrásként.

Miért vált a nők részvétele gazdasági kutatás témájává

Siwan Anderson és Jean-Marie Baland közgazdászok korábban a kollektív megtakarítást és az erőforrások elosztását a háztartáson belül empirikus adatok alapján vizsgálták a ROSCA-król. [1]

A ROSCA-k mintájában, amely egy alacsony jövedelmű Nairobi, Kenya területén található, a legtöbb ROSCA nőből állt. Különösen gyakoriak voltak a házas nők, akiknek saját jövedelmük volt, a résztvevők között. A cikk ezt a mechanizmust úgy írja le, mint lehetőséget arra, hogy "megvédje megtakarításait a férje azonnali fogyasztási igényeivel szemben."

A kutatók egy magyarázatot javasoltak a családon belüli pénzügyi források elosztásával kapcsolatban: a ROSCA-ban való részvétel segíthet egy nőnek megtartani megtakarításai feletti ellenőrzést, és megvédeni őket attól, hogy a pénzt azonnal háztartási fogyasztásra költsék.

Ez a tanulmány egy tágabb gazdasági kérdést is érint, amely jelentős téma a gazdasági fejlődési irodalomban: a háztartáson belüli erőforrás-elosztást. A hagyományos háztartási modellek a családot egyetlen gazdasági egységként kezelik, amely összehangolt döntéseket hozhat a jövedelemről és kiadásokról. Egyre több kutatás fejlesztési közgazdászoktól és másoktól azt mutatja, hogy valójában a házastársak érdekei eltérhetnek. Eltérő prioritásaik, tervezési horizontuk és irányításuk lehet a keresetük feletti fokon.

Ilyen körülmények között a ROSCA további célt is betölthet: nemcsak a résztvevők megtakarításának segítését, hanem támogatja az egyéni bevételük egy részének kontrollját is. Anderson és Baland eredményeit azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy a családi nézeteltérések egyetemes okok annak, hogy a nők részt vesznek a ROSCA-kban. A tanulmány egy adott nairobi-i mintában megfigyelt mechanizmust azonosít. Más országokban és társadalmi csoportokban való előfordulása külön vizsgálatot igényel.

A ROSCA-k visszatérő témák a fejlődő országokban, ezért blogbejegyzések sorozatát fogjuk közzétenni a ROSCA-król, és arról, hogyan biztosítanak csatornát a nők számára, hogy hozzáférjenek egyébként elérhetetlen pénzügyi eszközökhöz.

Hivatkozások

1. Anderson, S., Baland, J.-M. (2002). A ROSCA-k és a háztartáson belüli erőforrás-elosztás gazdaságta. A Negyedéves Közgazdaságtan folyóirat, 117(3), 963–995.
   https://doi.org/10.1162/003355302760193931