Bankszámlák támogatások vs. pénzügyi oktatás
Bár néha a közgazdaságtan kutatásának színvonala rendkívül magas lehet, sok érdekes kutatás, amit a szakterületen dolgozó kollégáimtól látok, bátorít. Egy nemrég rábukkantam Shawn Cole, Thomas Sampson és Bilal Zia szerzők által olvasott tanulmányra, (Cole és társai. 2011) amely egy randomizált kontrollált vizsgálatot használ a pénzügyi oktatás és a bankszámla-támogatás együttes hatásainak tanulmányozására. Ez felkeltette az érdeklődésemet. Nyilvánvalóan kényelmes lenne, ha a pénzügyi oktatás lenne a legjobb és egyetlen megoldás a pénzügyi befogadás növelésére, de a képzettségem és kritikus gondolkodásom azt mutatja, hogy ez soha nem lehet igaz. Ebben az esetben egy régebbi cikk volt, de izgatott, hogy más közgazdasági szakirodalmi szerzők is nehéz kérdéseket vizsgáltak a pénzügyi műveltséggel kapcsolatban. Mit találtak? És mik voltak a korlátok és további kérdések, amelyek a megállapításaikahoz kapcsolódtak?
A szerzők az indonéz környezetet vizsgálták, amely 3 360 háztartást mért 112 faluban 2007 júliusa és decembere között, valamint egy indiai mintát is Ahmedabad közeléből, Gujarat államból. Az egyik csoport egyáltalán nem kapott beavatkozást (kontroll), egy csoport támogatásos bankszámlákra (kezelés 1), egy csoport alapfokú pénzügyi oktatást kapott (kezelés 2), és egy csoport mind támogatott bankszámlákra, mind alapfokú pénzügyi oktatásra (kezelés 3). A szerzők azt kívánták felmérni, hogy a résztvevők mennyire valószínű, hogy bankszámlát tartanak fenn az egyik kezelés után.
A szerzők megállapítják, hogy Indonéziában alacsony a pénzügyi műveltség, ahol a szokásos pénzügyi műveltségi teszt kérdéseinek körülbelül 52%-a helyesen válaszol. Indiában az egyének csak 34%-ra válaszoltak helyesen. Az Egyesült Államokból nehéz hasonló adatokat szerezni ebből az időszakból, azonban a legösszehasonlíthatóbb adatok, amelyeket találtam, a Financial Literacy Around the World jelentésből származnak, amely az Egyesült Államokat a pénzügyileg írástudók 57%-aként, Indonéziában 32%-a, Indiában pedig 24%-a pénzügyileg művelt(Klapper és társai. 2015)
Rövid távú hatások
A tanulmányra fókuszálva a szerzők megállapítják, hogy azok az egyének, akiknek 125 000 rúpiás ösztönzőt kaptak, Indiában mintegy 13,7%-kal növelték a bankszámlák felhasználását, míg Indonéziában a 14 amerikai dolláros támogatás hasonló hatást váltott ki. A pénzügyi oktatás önmagában nem növelte jelentősen a hivatalos bankszámlát nyitók arányát.
Hosszú távú hatások
A szerzők megállapítják, hogy a bankszámlák két év utánkövetési időszak alatt ragadósak, ami azt jelenti, hogy egyesek, akik magasabb kezdeti támogatást kaptak, továbbra is formális banki szolgáltatásokat használnak. Mások, alacsony pénzügyi műveltséggel rendelkezők, egyszerűen bankszámlákat nyitottak, hogy megkapják a támogatást, majd soha nem használták fel, majd bezárták a bankszámláikat.
Alapvetően nem vagyok biztos abban, hogy egyetértek a szerzők állításával, miszerint a pénzügyi oktatás célja, hogy eszközként bővítse a pénzügyi rendszer "mélységét és szélességét". Úgy hiszem, hogy a pénzügyi oktatás bank szemszögéből nézve egy eszköz, amely motiválja a pénz és hitel felelősségteljesebb használatát, ami jobb eredményeket hoz az egyén és a bank számára. Ezt win-win helyzetnek tartom, és úgy gondolom, hogy a szerzők ügyelnek arra, hogy ne értékeljék le az egész pénzügyi oktatást.
Talán a tanulmány legjelentősebb pontja, legalábbis számomra, az, amikor a szerzők azt mondják: "ennek az eredménynek fontos következményei vannak a támogatások kívánatosságára nézve, mint a pénzügyi hozzáférés bővítésének eszközére: a pénzügyi ösztönzők önmagukban nem feltétlenül elegendőek ahhoz, hogy az iskolázatlan háztartásokat bevonják a pénzügyi rendszerbe, mivel ezek a háztartások egyszerűen igényt tarthatnak az ösztönzőkre anélkül, hogy ténylegesen igénybe vennék a szolgáltatásokat." Ez egy igazán fontos pont, és talán egy másik nap témája, összhangban áll a híres "Lucas-kritikával", ahol Robert Lucas Nobel-díjas hangsúlyozta, hogy be kell építeni az egyének stratégiai viselkedését és előrelátó viselkedését gazdasági modelljeinkbe és empirikus becsléseinkbe.
Közgazdasági szempontból rendkívül fontos az ilyen kérdések vizsgálata, hogy megpróbálhassunk számokat adni a támogatások és pénzügyi oktatási beavatkozások előnyeiről. A Dollar Scholars működési módjának része, hogy figyelemmel kísérjük, áttekintjük, elemezzük és szintetizáljuk a pénzügyi oktatásról szóló tudományos irodalmat, hogy jobban nyújtsuk a szolgáltatásokat kedvezményezettjeinknek, és költséghatékonyabb és költséghatékonyabb megoldásokat kínáljunk a pénzügyi műveltség növelésére.
Fontos, hogy a szerzők a pénzügyi oktatást viszonylag drágának tartják. Számunkra, a Dollar Scholars-nál, nem vagyok biztos benne, hogy a pénzügyi műveltség képzésének 17 dolláros költsége személyenként ésszerűnek tűnik. Végül is közgazdászok vagyunk, és a feladatunk, hogy nagyon szűkös erőforrás-korlátok mellett jól működjünk és jól teljesítsünk. Ha valami, akkor a közgazdászoknak tudniuk kell, hogy a pénz és a finanszírozás nem nő a fán!
Hivatkozások
- Cole, Shawn, Thomas Sampson, and Bilal Zia. 2011. “Prices or knowledge? What drives demand for financial services in emerging markets?” The journal of finance 66 (6): 1933–1967.
- Klapper, Leora, Annamaria Lusardi, and Peter van Oudheusden. 2015. Financial Literacy Around the World: Insights from the Standard & Poor’s Ratings Services Global Financial Literacy Survey. Standard & Poor’s Ratings Services. https://gflec.org/wp-content/uploads/2015/11/Finlit_paper_16_F2_singles.pdf.